Stressz-faktorok már egész kicsi
korunk óta érnek minket.
(Az én esetemben már az óvodában elkezdődött, mivel az
óvó néni nem valami humánus módszerekkel próbálta a gyerekeket nevelni, inkább
az alázásban és megszégyenítésben hitt… )
Az általános iskolában elkezdünk
dolgozatokat és házi feladatokat írni. A nyolcadik befejeztével és a felvételivel
járó stressz után belerázódunk a középiskolás életbe, megírjuk az egyre
sűrűsödő TZ és röpdoga áradatot és leérettségizünk. Van, aki ezután beleveti
magát a munka világába, van aki elmegy egyetemre (és akár mellette dolgozik), valaki
pedig szakképesítést szerez (stb)… Bármerre indul az ember minden úton
kötelezettségek várják, elvárásokkal szembesül, melyeknek jobb esetben
igyekszik is megfelelni.
Sokszor találkozom olyan álláshirdetéssel,
amelyben az elvárt kompetenciák résznél fel van tüntetve a jó stressztűrő
képesség. A kiválasztási folyamat során előfordulhat, hogy a HR szakember a
személyes meghallgatáson a stresszinterjú-stratégiát választja:
Például amikor a kérdező
támadólag lép fel a jelentkezővel szemben, kritizálja, védekezésre kényszeríti,
folyton félbeszakítja mondanivalója közben. A módszer előnye, hogy
bizonyíthatja valamely szükséges erősség, vagy kizáró gyengeség meglétét. Hátránya:
ez sok esetben a jelölt megalázásába megy át… Arról nem is beszélve, hogy a jelölt
kap ezáltal egy negatív képet a cégről és a csapatról.
A stressztűrő képesség mérése
megnyilvánulhat szituációs feladatokban is. Egyszer részt vettem megfigyelőként
egy harmadik körös jogi asszisztensi állásinterjún, ahol a HR-es egy
felháborodott, támadólag fellépő művészt játszott el, aki nem bizonyult elégedettnek a szerződésben
foglalt paraméterekkel. Az interjú alany feladata volt kezelni ezt a szituációt.
A HR-es nagy beleéléssel játszotta a szerepét. Nagyon érdekes élmény volt
megfigyelni a kicsit megilletődött pályázók reakcióit, megoldásait is.
Előfordulhat, hogy az interjúztatók
záporként zúdítják a jelöltre a kérdéseket.
A pályázó még be sem fejezte a válaszát, mondanivalóját, már kapja a
következő kérdést, aztán villámgyorsan a másodikat, harmadikat.
Hallottam olyan módszerről is,
amelyben megvárakoztatják a jelöltet ezzel eredményezve egy stresszes állapotot.
A módszer lényege, hogy fel tudják mérni azt, hogy a pályázó ebben a stresszes
állapotban miként reagál a feltett kérdésekre.
Véleményem szerint nem lehet egy
interjú keretében felmérni az emberek stressztűrő képességét, arról nem is
beszélve, hogy a legtöbb jelölt eléggé izgul a szándékosan okozott stressz
nélkül is. Az kétségtelen, hogy feszültebb környezetben a pályázó viselkedéséből
sok minden leszűrhető, de úgy gondolom, hogy a való élet adta helyzetekben
derül ki igazán, hogy a felmerülő stressz források miként hatnak a munkavállalókra.
Van, akit a rendetlen munkakörnyezet borít ki, valakit a főnök vezetői stílusa
feszélyez, egyesek a határidők betartása által kerültnek stresszes állapotba…
Sok cikket lehet olvasni arról,
hogyan kezeljük ezeket a szituációkat, hogyan viselkedjünk egy stresszinterjú
alatt. Például: humorral vegyük az akadályokat, maradjunk kiegyensúlyozottak,
magabiztosak, legyünk higgadtak és jól gondoljuk át az általunk adott
válaszokat...
Vajon ez tényleg ennyire egyszerű
lenne, ha egy ilyen szituációba kerülnénk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése