4. bejegyzés - Empátia

Mit jelent az empátia? Az empátia a beleélés képességét, a másikkal való együttérzést jelenti.

Miért fontos, hogy empatikusak legyünk? Az ember alapvetően társas „lény”, vágyunk egy kiegyensúlyozott párkapcsolatra, szükségünk van barátokra, a munkahelyen igyekszünk jó kapcsolatot ápolni a kollégákkal. Legalábbis a legtöbben arra törekszünk, hogy jó kapcsolatokat építsünk ki, jó emberekkel vegyük magunkat körbe. Igazán jól tud esni, ha egy nehéz helyzetben a közvetlen környezetünkben lévők együttérzést tanúsítanak felénk, jó tanácsokkal látnak el minket.

Persze, nem azt mondom, hogy akkor is veregessük meg a másik vállát, amikor nem értünk egyet cselekedetével. De például az nem empatikus, ha így fejezzük ki magunkat: „Hát velem ezt nem tehetné meg, nem engedném, hogy így bánjon velem..”, vagy: „El kellett volna küldened melegebb éghajlatra, én biztos megmondtam volna a frankót”. Ettől a másik még rosszabbul fogja érezni magát, ráadásul elérjük, hogy a másik bizalma megrendüljön, és többé ne avasson be minket személyes problémáiba. Fontos az őszinteség, de sokat számít, hogy hogyan fogalmazzuk meg a mondanivalónkat annak érdekében, hogy megtalálja a helyes irányt. Ez akkor fog sikerülni, ha együtt tudunk érezni vele, bele tudjuk képzelni magunkat a helyzetébe és ezt éreztetjük is a másikkal. Ezáltal a kapcsolat is erősödik.

Biztosan veletek is volt már olyan, hogy mentetek az utcán, az út szélén megláttatok egy hajléktalant és összeszorult a szívetek. Sajnos nagyon sok nehéz sorsú ember van ebben a helyzetben manapság. A Deák téren van egy hajléktalan pasi, aki mindig újságot árul. Egyszer találtam egy cikket róla, melyben elmeséli a történetét, hogy is került ebbe a nehéz helyzetbe. Biztonsági őrként dolgozott egy cégnél. Egyik nap betörők érkeztek, akik majdnem agyonverték. Azóta epilepsziás rohamai vannak, emiatt nem tudott elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Most egy szállón lakik, kap valamennyi segélyt, amiből azt tudja finanszírozni, hogy ne az aluljáróban kelljen aludnia. Ezután odamentem hozzá, vettem tőle egy újságot és adtam hozzá „borravalót”. Szóba elegyedtünk, elmesélte személyesen is a szomorú történetét. Egyébként nagyon udvarias a fickó. Jó érzéssel töltött el, hogy ha csak pár száz forinttal és néhány kedves szóval, de segítettem ennek az embernek talán egy kicsivel jobbá tenni a napját.

Vajon az empátia velünk született tulajdonság? Állítólag igen. Eszembe jut az a történet, amikor fürdettem az egy év körüli kistestvérem, akinek épp nagyon jó kedve volt és a nagy rosszalkodásba véletlenül a kis ujjacskájával belekapott telibe az orromba J Mondanom sem kell, ömlött a vér. A baba megérezte, hogy valami nem stimmel és kétségbeesetten elkezdett sírni, mert nagyon megijedt, hogy valami baj történt velem. Vagy amikor egy beteg galambot látott az utcán úgy 2-3 évesen. A látvány nagyon megviselte. Napokig nyugtatgattuk, hogy az a madár meg fog gyógyulni.

Olvastam egy cikket, melyben egy kutatócsoport megállapította, hogy az empátia két típusa, a kognitív és az affektív empátia konkrét agyterületekhez köthető, ezáltal arra következtethetünk, hogy az empatikus készség célzott gyakorlással fejleszthető, de az érintett terület sérülése és elhanyagolása esetén el is veszíthető.

Vajon mérhető az, hogy mennyire vagyunk empatikusak?