9. bejegyzés - Egyetemi képzés: gyakorlati vagy elméleti tudást ad?

Vajon a mai világban az egyetemek a gyakorlati tudásra, a való élet adta munkahelyi feladatokra, szituációk megoldására készítenek fel, vagy a való élet adta helyzetek kényszerítenek minket arra, hogy beletanuljunk az általunk választott szakmába?  

Személyes tapasztalataimat fogom leírni, így a kérdésre kifejtett válasz az általam alkotott vélemény alapján lett megfogalmazva. Emberi erőforrások közgazdász alapszakon végeztem 2015 tavaszán. Az első félévben a diákoknak nem sok szakmai tárgyat van lehetőségük felvenni, viszont általában ezek a tantárgyak – amelyek nem kapcsolódnak szorosan a leendő szakmánkhoz – a legszivatósabbak, magas a bukások száma. Szerintem azzal nincs gond, ha ezeket a tantárgyakat is fel kell vennünk, készülnünk kell rájuk, ezzel mi csak bővülünk, többek leszünk. A probléma szerintem ott kezdődik, ha a specifikus, igazán fontos tárgyak minősége nem megfelelő.

Emlékszem, hogy a második félévtől kezdtek megjelenni a szakmai tantárgyak, mint a személyügyi tevékenység, aztán a humán erőforrás menedzsment, munkajog, munkaügyi kapcsolatok… Mikor végeztem az egyetemen, megszereztem a diplomát úgy éreztem semmit sem tudok a HR-ről. Azt tudtam, hogy toborzás kiválasztással, teljesítményértékeléssel, képzés szervezéssel, munkaerő-mozgással, talán bérszámfejtéssel és egyéb dolgokkal foglalkozik. Hogy ezek mit jelentettek? Szomorú, de csak elképzeléseim voltak. Ez nem azt jelenti, hogy a tanáraim nem voltak megfelelően képzettek, egyszerűen a tanterv, tanmenet talán nem elég kompetencia alapú, gyakorlati tudás orientált. Amikor elkezdtem dolgozni, akkor tanultam meg, hogy kell egy munkaszerződést megírni, hogyan kell jogszabályt elemezni és értelmezni, mi is igazán a különbség a megszűnésnél a különböző jogcímek között, hogyan kell megfelelő feljegyzést, vagy hivatalos levelet írni és még sorolhatnám. Bele lettem dobva a mélyvízbe, de ez kellett ahhoz, hogy gyors tempóba tanuljak, ismerkedjek a HR szakmával. Mindennek, amit nem értettem utána olvastam, kérdeztem és a hibákból tanultam. Engem a való élet készített fel a munka világára, az egyetem csupán megtanított tanulni és koncentrálni. A mostani munkahelyemen még csak egy hónapja dolgozok, eddig a közszféra világában kellett helytállnom, most viszont becseppentem a versenyszféra világába. Itt rengeteg kihívás elé kerülök, számomra még gyakorlati szinten ismeretlen területeken (a HR-en belül) is kell most bizonyítanom.

Egy fiatal gyakorlatos tanárunk más megközelítésben próbált minket felkészíteni a szakmára. Nagyon tetszett, hogy a való élet adta helyzeteket igyekezett feldolgozni. Például az egyik órán szituációs feladatként állásinterjút kellett lebonyolítanunk a társunkkal, és utána átbeszéltük a hibákat, észrevételeket. Sajnos ezzel a tanárral nagyon kevés óránk volt.
 

Remélem, hogy a személyes tapasztalataim és véleményem nem fedik le a valóságot, és az egyetemi képzések inkább jó szakembereket faragnak a még tapasztalatlan diákokból J

Csak egy kis humor: